Business, rates, Translation

Business as usual

piazzale romaI live 800 meters from the beach. Not the most beautiful one, quite famous though in Italy due to its VIP status in the 60’s.
Not too many VIP anymore, nowadays Riccione is a good place for a stag party or to pass a night in one of the beautiful discotheques.
The town lives from the tourist. There are over one hundred hotels and you can find restaurants on every corner. Awfully big conference center and 4D movie theatre – on the left –cinepalace and many other things, which usually can not be found in a 10 thousand dweller town. We have from everything one more than enough.
Since I live here I take very seriously my share of helping the local economy and the local people to survive. The last decade with the economic crisis is visible everywhere, also in Riccione. I choose to buy in small shops, possibly avoid buying at the big supermarkets and try to build up a relationship with the owner of these places, to understand, what they go through, to remain sensible that the shop helps people to survive, just like my business helps me. I know, how hard it is for some of them, when a new regulation comes, which from all of a sudden changes the severity with which their products might be sold. Regulations are important, so are people’s life though.

My situation in this town is very unique. I can freelance really calmly, I do not pay rent – my partner owns the flat – I have no car, no mortgage, no kids, no expenses really, except for the bottle of wine, which I grant myself regularly.

My business flourishes and it goes every day just better and better. This year I paid so much taxes from which a person could live off for a year (Imagine, how much I earned. And yes, I am very proud of it).

The money, which remains after taxes goes back into my activity. I started to participate on conferences, buy books about translation and how to run a business, I have up to date hardware and software. I invest into memberships in several translators associations, I want to become more and better. This year, ATA was my new investment.
Being an ATA member doesn’t mean, you also are certified by them as a translator. By paying you pretty much can get anything from them, but the certification. This was something I really wanted to try, being certified by this association would mean a lot to me. Not just because there are about 10 people in my language combination, who made it, so being one of them would be like living in a different dimension, but also for myself, to show, how good I really am.
Since at BP14 I had the opportunity to sit their exam, I decided to try it (for not less than 225 $ membership, 35 $ for eligibility test (they had to examine, if I am eligible to take the exam), 100 $ for practice tests – 2 pieces -, 300 $ exam fee). I haven’t passed.

Yesterday, when I read the “I regret to inform you blabla”, I was shocked. I immediately thought I would be the worst translator ever, it was just throwing away money to get it written on paper.

Then I thought about how much I earn doing what I am certified at not doing well.

Is it possible that no-one ever reads my translations and I am just lucky enough to pass by every time and get paid since years from the same clients? (Mainly I do manuals, now come on, how many times, after you buy a product, you search for the manual and are keen to go back to the producer to report that in the third sentence there was an inconsistency error?) But come on again, just last week I got a feedback email from a client who said that the end-client said my translation would be excellent. Yes, they used this word: excellent.)

I immediately said the result to my friend who is one of the best translators I’ve ever known and who helped me to prepare for this exam. She read and corrected all my translations for months (certainly I paid her, it is a job, friends or not friends). She responded to me saying, she’d be sorry and this news just completes her bad day, since she would struggle getting her money from the clients she worked for, which is going on since almost a year and although she loves translating and this business, she thinks to give it up, because she is never liquid enough.

Now get this. There is me, who has money and does not get certified, and there is she, who can translate and survives by the gratitude of her clients, who finally pay her for jobs, she obviously had to send off accurately meeting a deadline.

This just brings me back to Riccione, when heading home from the beach I stepped by at my optician to buy new sunglasses, since I am not able to read at the beach without. He said me the same thing: he comes from Switzerland, learnt the profession there and is pretty good at it, but thinks to move away from Riccione, because he doesn’t sell enough to survive. He is not able to sell enough sunglasses in an Italian city, right at the beach (and normal glasses too). So what counts, when you run a business?

Am I on the side where the big names with no quality sail? Is it, where I want to be? Have I found the right place to be at or should I –raise my prices//change my clients//stand up more for the right of the single translator– more than I already do and sit over a sentence for an hour, just because in that way I would lean more towards quality and care less about money? Is a financially healthy business, without certification healthy at all? Does quality and money exclude each other? Where is the balance between doing it for money and doing it good?

I have so many questions I struggle asking them all…and, more importantly I have no time to think about it all since today as for the rest of the month: I have lot of projects to work on.

 

Standard

7 thoughts on “Business as usual

  1. Hello, Hajnalka,

    Bocs, hogy megint írok, de érdekesnek találtam az újabb bejegyzésedet, főleg, mert közölted, hogy nem sikerült az ATA vizsgád. Ezt különösen érdekesnek találom, mert ugye 15 hetet írnak válaszperiódusnak, és én még nem kaptam semmit tőlük. Továbbá fel kell tételeznem, hogy német-vizsgát tettél, vagy olaszt, amiben bizonyára sokkal jobb vagy, mint angolban, és írod, hogy jól megy az üzlet (gratula!), úgyhogy ami engem illet, azt mondanám a kérdésedre, hogy ne érdekeljen, ha jól megy az üzlet. Azt nem kell nagy dobra verned, hogy megpróbáltad, de nem sikerült …

    Nekem még mindig küzdenem kell azért, hogy egyensúlyban legyek, és érdekes módon kezd a holland fordítás bejönni, inkább, mint a M-A-M reláció. Itt talán van némi magyarázat a sikertelenségedre: ugyanis megszoktad, hogy használsz valamit a neten, ahogyan én is használom a Trados-t holland-angolra, és ezzel az ember elkényelmesedik. Így, amikor kézzel kellett net nélkül fordítanod (még panaszkodtál is, hogy már nem tudsz kézzel írni), bizonyára többet hibáztál, mint rendesen. Nekem ilyen gondjaim nincsnek, remélem, sikeres a vizsgám.

    Az angol szövegedet illetően megint van kérdésem. Mit akar jelenteni az, hogy “Being an ATA member doesn’t mean, you also are certified by them as a translator. By paying you pretty much can get anything from them, but the certification” ? Az eleje még csak kihámozható, pl. úgy hogy “doesn’t mean that you are also certified”. A második viszont teljesen össze van keverve, bizonyára azt akartad írni, hogy “By paying pretty much, you can get anything from them but the certification”. Am I right?

    Ne szívd mellre, már tudom, hogy nem vagy angol tanár, és így is jó a szöveged, és ki az, aki nem hibázik? Ami meg a certification-t illet, rá se ránts. Én úgy vagyok vele, hogy kaparok, kaparok, de inkább csak azért, hogy megéljek. Hosszú távon is. Kell valami, amiből az ember nyugdíjba vonul …

  2. Szia Simon!

    Sajnos az ATA csak angol-magyar nyelvpárban engedett vizsgázni, így nem volt választásom.

    A nagy dobra verésnek az az oka, hogy ez a blog a siratófalam, a naplóm és a boxzsákom is. Mindent kiírok ide, legtöbbször nem is törődöm vele, hogy hogyan. Most nagyot vállaltam, mert a linkedin-en is kezdtem írni. Az rizikósabb, ott közvetlenül ügyfeleknek szeretnék írni, nem tudom, lesz-e foganatja. Meglátjuk. (a vak is…)

    Igaz a nyugdíj, és igaz minden, amit írtál, nem kéne, hogy érdekeljen ez a vizsga, így is elég munkám van, – szerencsére, vagy mert azon is dolgozom, hogy legyen – és attól sem lett volna több ügyfelem, ha sikerült volna – bár ezt majd te mondod meg, amikor megkapod az eredményt. Nagyon szurkolok.

    Együtt írtuk a vizsgát egyébként? Miért nem szóltál, hogy te is a teremben vagy??? Netán még a konferencián is ott lapultál és nem mondtad? Simon, jó alkalom lett volna, hogy beszéljünk!

    Úgy olvasom akkor, hogy Hollandiában élsz? Mindjárt rámegyek a blogodra és “megolvasom” az életed, kellemetlen, hogy te olyan sok mindent tudsz rólam én meg ilyen keveset tudok rólad.

    ps. a második mondatot úgy szántam, ahogy írtam, nem az eleget fizetni volt a lényeg, hanem az, hogy szinte mindent megad az ATA, ha tejelsz, csak a tanúsítványt nem. Olvastad te is, hogy a vizsgaeredmények részletezését is ki lehet fizetni, de ingyen nem fér bele a 300 dollárba. (hát erre csak a: tartsák meg-et tudom mondani) Kicsit savanyú a szám ettől. Ja és igen, én is meglepődtem, hogy már megjött, pedig nem vagyok csókos.
    Vagy akkor ez azt jelenti, hogy olyan rossz volt, hogy szinte végig sem kellett olvasni? lol

  3. Hello Hajnalka! örülök, hogy válaszoltál, de az előzőt pl. észre se vettem. Arra előbb azt akarom mondani, hogy kösz a segítség ajánlását, de csak városon belül gondolkozom a költözésen, de lassan nem is időszerű.

    Ennek most az is oka, hogy közben felvettek az ELTE gazdasági szakfordítói szakára, és azon gondolkozom, hogy el is megyek, legalábbis óralátogatás alóli felmentést kérni, így egy darabig biztosan nem fogok Hollandián belül költözni. Függetlenül attól, hogy mit reagál az ATA, egy mindkét irányú szakképesítés nem jönne rosszul, mert most csak nyelvtanári képzettségem van, sokan fordítóit kérnek és nem csak A-M irányban dolgozom.

    Az életemről amúgy nem sokat lehet megtudni akkor sem, ha megkeresel a blogjaimon. Össze lehet ezt-azt rakni, ha végigküzdi magát valaki mind az öt linkemen, ami kötődik az elsődlegeshez (ezt még senki se tette), de már egy jó ideje a legközvetlenebb baráti körömön kívül nem csak hogy nem publikus, de még én magam se tudom, hogy ki vagyok. Mindenesetre social networking tevékenységem asszimptotikusan a semmihez közelít, a linkedin-en nem vagyok jelen. Esélyt sem akarok adni, hogy azok, akiket kerülni akarok, megtaláljanak. Ha itt megtörténik, az már nem gond, ez nem arról szól.

    Sajnálom, hogy az a-m vizsgád nem jött össze, de úgy emlékeztem, volt más nyelvpár is. Amúgy semmilyen konferencián nem voltam még, de a vizsgán hallottam a nevedet, de úgy gondoltam, Te is az enyémet … Azon kívül ritkán kezdeményezek, továbbá nagyon hamar elmentem, úgyhogy nem sok esély lett volna csevegni. Ráadásul gondoltam, még benned van a korábbi kritikám miatt érzett haragod. Na, szóval marad ez az út.

    Azért a linkedin-nél van egy jobb ötletem, ha ügyfeleket akarsz keríteni. Nemrég találtam ezt: http://www.translationdirectory.com/articles/article1674.php
    Remélem, segít. Még nem volt időm szétnézni és hirdetni magamat, így nem vállalok semmilyen ítéletet róluk, de én úgy vagyok vele, hogy mindenhol bejelentkezem egy évre és ahol semmi nem jön össze, onnan az év elteltével távozok, vagy ha lehet, hamarabb is – már van ilyen. Ha valahol azt látom, hogy olcsójánosokat keresnek és azok is jelentkeznek náluk, akkor kár maradni, csak a tagdíj vész.

    Sajna még mindig semmit sem tudok az ATA-tól, de most egy darabig még nem is kaphatok postát tőlük, mert Pesten töltöm a munkaidőmet nyáron. Ősszel meg megint itt leszek egy darabig …

    Jó munkát (fel a fejjel, nem az angol a fontos a számodra) és közben kikapcsolódást! Ja, szinte ps.-ként: a vezetéknevem a Simon, úgyhogy maradok üdvözlettel,

    Péter

  4. Chani Demuijlder says:

    Hi Hajnalka,
    Sorry to read that you did not pass the ATA exam, but I think that your reaction – after the first shock – is very sane. It does not matter. As long as your clients are satisfied and come back, and you can make a living and help others to make a living, everything is fine. Really.
    Do not forget that you also have university degrees. It may be not be important in other parts of the world, but in Europe, it is. You have qualified (and invested a lot of time and money) studying at the university. This should be enough.
    BTW – your way of life in Riccione is similar to mine here in Spain: another town at the seaside that lives from tourism, where crisis has passed by. I also try to help other businesses staying here instead of running away. And buying local of course. I believe in small actions.
    I will be glad to see you again!

  5. It is truly a nice and useful piece of information. I am happy that you just shared this helpful info with us.
    Please stay us informed like this. Thank you for sharing.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s